Nem fogok hazudni, nem én találtam fel a spanyol viaszt. Egyik bevásárlásunknál kóstoltunk egy magokkal teli margarint. A magvakat imádjuk, a margarint lehetőség szerint kerüljük. Inkább a vajat választjuk. Kisebbik lányom viszont egyből beleszeretett a magvas kencébe. Meg is ígértem neki, hogy otthon készítünk ilyet vajból. Szombat reggel megvettem hozzá mindent a piacon. Igen ám, de a piac az a hely, ahol mindent meglát az ember, még amit nem tervezett azt is. Így voltam én a medvehagymával. Azt is vettem. Hazafelé már tudtam, hogy kétféle vajas kencével fogok villantani a család előtt:-) 

Legfrissebb tartalomért érdemes facebook vagy instagram oldalamat is követni!

Múlt heti tejjel való küzdelmem után végre sikerült olyan tejet vennem, amelynek megfelelő volt a zsírtartalma és meg tudtam csinálni belőle a tökéletes paneert, azaz tejsajtot. És mivel a facebookos szavazáson a házi sajtos zöldborsót szavaztátok meg, íme a recept hozzá:-)

Legfrissebb tartalomért érdemes facebook vagy instagram oldalamat is követni!

Ott kezdem a sztorit, hogy a facebook oldalamon volt a héten egy szavazás arról, mi legyen a következő recept. A házi sajtos zöldborsó szabdzsi nyert. Így hát tegnap neki is álltam a házi sajtot, azaz paneert elkészíteni. Nem tudom mi volt a piaci tejjel, valószínűleg nem volt elég zsíros, de egyszerűen nem tudtam normális sajtot készíteni belőle. Ahogy engedtem bele  a citromlevelet, egyből nagyon morzsalékos lett. Az író meg még bőven fehér volt. Tettem bele még egy kis citromlevet, még morzsalékosabb lett, az irón még mindig látszott, hogy ez bizony nem az igazi. Ennek ellenére leszűrtem és félretettem pihenni. Reggel megnéztem, tényleg nem lett jó, tudtam, hogy nem fogom tudni szépen felkockázni és kisütni. Ezért jött az ötlet, hogy egy kis adagból paneer csapátit készítek. A többi pedig pillanatok alatt elfogy csak magában is:-).

Volt már többféle lepénykenyér a blogon, eddig mindegyik natúr verzió volt, ez az első fűszeres. Kiváló reggeli, vagy ebéd, vagy vacsora. Csatnival, curryvel jó párosítás.

Néhány másodperces videó a sütésről Facebook oldalamon elérhető! 

Ez is az a recept, amit már jó ideje szeretnék megmutatni nektek, de mindig elmarad a fotózás. Most maradt ki egy kis csirkemell, meg a gyermek kért paneer butter masalát, amit már kb. hetente kér, gondoltam hozzádobok gyorsan egy kis csirke pakórát. Mert tényleg gyors. Igaz kell pihentetni, de addig készíthető a többi étel.

Legfrissebb tartalom mindig az instán--> @hellocurryhun

Mutattam már néhány lepénykenyeret nektek. De nem volt még gluténmentes, pedig az is van az indiai konyhában. Hol máshol, ha nem itt:-)

Nem oly egyszerű, mint a csapáti, de túlélhető a macera.

Nézzük is!

Indiában annyi féle lepénykenyér van, mint nálunk kovászos. Összetételükben, formájukban, sütési technikájukban is különböznek. Most egy olyan kenyér jön, ami nagyon hasonlít alapanyagaiban és formázásában a csapátihoz, csak nem száraz serpenyőben, hanem olajban kell kisütni. Igen, tudom, nem túl alakbarát. Megéri viszont néha egy kicsit bűnözni, hisz ennek a technikának a használatával izgalmas textúrája lesz kenyerünknek, kívül ropogós ostyaszerű, belül pedig puha és omlós rétegek várnak ránk.

Legfrissebb tartalom mindig az instán--> @hellocurryhun

Valójában egy indiai fűszeres babfőzelékről beszélünk, nevezhetjük bab currynek vagy masalának is. Indiában a hüvelyesekből készült ételeket dalnak nevezik. A fekete és barna lencséből készült fogást dal makhaninak, a vörös lencséből készültet masoor dalnak,  csicseriborsóból készültet pedig chana dalnak hívják. Közel sincs vége a listának, alapanyagtól, főzési technikától, régiótól is függ az elnevezés. A rajma a vesebabból készült Észak-indiai, punjabi verzió.

Aki már jártasabb az indiai ételek főzésében, nem fog nagy meglepetéssel találkozni, sem technikában, sem ízvilágban. Kezdőknek viszont égbekiáltó a különbség a magyar babfőzelékhez viszonyítva. Nézzük hát!

Na erre hetek óta rá voltam kattanva, csak sajnos elfogyott a csicseriborsó lisztem. A pakórákhoz pedig az kell. Meg rizsliszt, attól is lesz igazán ropogós. Meg természetesen a rengeteg az egészségre jótékony hatással bíró fűszer. Mert nem indiai az indiai fűszerek nélkül:-) Paradicsom csatnit készítettem hozzá. Remek párosítás. Nem is eresztem bő lére a mondanivalómat, jöjjön a recept!

Legfrissebb tartalom mindig az instán--> @hellocurryhun

Kollégáimmal pénteken az extrán kiemelkedő munkakedv közepette a csatnikról beszélgettünk és fel is merült egy általános tévhit, miszerint minden csatni édes és csípős. A csatnik nagy része édes, de vannak sós verziók is. Ilyen pl. a zöld csatni vagy ez a paradicsom csatni. Ebben a csatniban is van cukor, de nem annyi, hogy édes legyen, éppen csak annyi, hogy a paradicsom savasságát meglágyítsa. Természetesen fűszer hegyekkel:-)

Facebook oldalamon volt egy kis szavazás, hogy vegetáriánus vagy húsétel legyen a következő recept. A húsos nyert:-) Már menet közben felgyulladt a villanykörte, hogy csirke tekercset fogok csinálni. Nagyon mutatós, izgalmas, finom és ezer módon variálható, mint pl. a tortilla tekercsek. Van azonban egy csavar benne. A csapáti egyik oldalára omlettet kell sütni és arra kell felhalmozni a tölteléket. Na ugye így még érdekesebb:-) Sőt, olyan fűszerek vannak benne, amit nagy áruházak polcain be tudtok szerezni (kivétel a chat masala, de azt elhagyhatjátok). A csípősségét a zöld csatni és az uborka hűti le. Nehéz abbahagyni.

Eredendően Kalkuttában készítették, majd évek alatt lett népszerű egész Indiában. Tipikus street food, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehet otthon is elkészíteni. Van persze nem húsos, hanem zöldséges vagy házi sajtos (paneer) változata is. Erre is sort fogok keríteni.

Biztosan sokan hallottatok már a vörös lencse levesről. Beleszórjuk a curryport és kész. No, ez nem az:-) Azt már néhányszor leírtam, hogy a sárga currypor az nem egy fűszer. Az egy fűszerkeverék. És Indiában nem azzal főznek. A currypor a briteknél lett népszerű, miután gyarmatosításuk és utazásaik során megkedvelték az indiai ízeket és ezzel próbálták otthonukba varázsolni a megismert ételeket. Valójában az indiai ételek nem egy fűszerkeverék hozzáadásával készülnek. Évezredek óta mindennek megvan a maga rendje, sorrendje, ideje. Elsőre mindig bonyolultnak tűnik. Ez természetes, hisz nem a saját megszokott konyhánk. De aki már főzött párszor, az tudja, hogy gyorsan hozzá lehet szokni, meg lehet tanulni. Nem ördöngősség. És mi az amit néhány főzés után meg lehet még tanulni? Hát az, hogy sokkal teljesebb az íze minden ételnek, ha az ősi methódus szerint főzzük. 

És akkor a vörös lencse. Indiában a hüvelyeseket és a belőlük készült ételeket nevezik dalnak. Felsorolhatatlan, hogy hányféle dal létezik. A lakosság egy nagyobb része vegetáriánus, számukra elengedhetetlenül fontos a fehérje bevitel. A hüvelyesek, köztük a vörös lencse fantasztikus fehérje forrás. Mivel nem tartalmaz telítetlen zsírt, ezért a szív-és érrendszeri betegséggel élők is bátran fogyaszthatják. Bőséges lassan felszívódó szénhidrátforrás, így cukorbetegek is besuvaszthatják mindennapjaikba, persze csak mértékkel. Ásványi anyagokban is gazdag (kálium, cink, vas, kalcium, foszfor, stb.) A-vitamin tartalma is jelentős és akkor még nem is beszéltünk rosttartalmáról, ami az egészséges emésztőrendszer alapja. Most már az ideológiánk megvan, hogy miért fogyasszuk, nézzük hát az egyik elkészítési módot:-)

És itt jut eszembe, hogy az első leves a blogon...ezen most én is meglepődtem. 

Nagy céklaimádók vagyunk minden formában. A klasszikus céklasalátától kezdve a nem klasszikus céklasalátán és levesen keresztül egész az indiai verziókig. Ez a céklás rizs gyakorlatilag egy egytálétel, magában is kitűnően megállja a helyét. Mondjuk egy uborka raitával kiegészítve még pöpecebb. De aki igényli, ehet mellé egy szelet húst is, ha úgy esik jól. Én most egy kis kalóriafigyeléses időszakban vagyok egészségügyi okokból (is), emiatt kiszámoltam, hogy mit kóstál egy adag és a recept végén fel is tüntetem a fontosabb infókat, már csak azért is, hogy ha legközelebb főzök, ne kelljen újra kiszámolni, legyen dokumentálva:-)

Karácsonykor felhalmozódik nálam a sok tojásfehérje. Én mindig lefagyasztom és ráírom a dobozra, hogy épp hány darab van benne + a dátumot. Fél évig tárolható a tojásfehérje fagyasztással. Ha még keletkezik néhány feleslegesnek mondható fehérje, azt is ráteszem és jelzem a dobozon. Később tökéletes lesz pavlovához vagy ehhez a szuper gyorsan és egyszerűen elkészíthető püspökkenyérhez. Hagyománynak mondható nálunk, hogy Szilveszterre püspökkenyeret sütök. Idén 16 tojásfehérjéből abszolváltam:-D

A karácsony részben a hagyományoktól és az azok által teremtett meghittségtől olyan szép. Mióta az eszemet tudom, minden évben készít édesanyám borlevest Szenteste. Amit mi nem eszünk, hanem kis csészékben iszunk (persze felnőtt korunktól:-). Mivel el sem tudom képzelni enélkül a karácsonyt, egyértelmű volt, hogy viszem tovább a hagyományt. Íme hát kiscsaládunk hagyományos borleves receptje.

Kezdjük a helyi időjárás jelentéssel: esett a hó és hideg van. Egy hosszú sétából vagy hógolyócsatából hazatérve tök jól esik egy melegítő ital. Lehet ez forralt bor is, mi tagadás, de nem mindig az alkoholos ital a megoldás. Hoztam egy az egész világon óriási népszerűségnek örvendő indiai tea receptet. A benne lévő gyömbérnek és fűszereknek hála gyulladáscsökkentő hatása van, segíti az emésztést, felmelegít, élénkít, kíváló megfázás esetén is, segíti a gyorsabb gyógyulást, karbantartja az inzulin háztartást (persze csak ha nem visszük túlzásba a cukrozást). A fekete tea antioxidáns, szíverősítő. Elkészítése háztartásonként eltérő, mindenki esküszik a saját receptjére:-)