Mutattam már néhány lepénykenyeret nektek. De nem volt még gluténmentes, pedig az is van az indiai konyhában. Hol máshol, ha nem itt:-)

Nem oly egyszerű, mint a csapáti, de túlélhető a macera.

Nézzük is!

Indiában annyi féle lepénykenyér van, mint nálunk kovászos. Összetételükben, formájukban, sütési technikájukban is különböznek. Most egy olyan kenyér jön, ami nagyon hasonlít alapanyagaiban és formázásában a csapátihoz, csak nem száraz serpenyőben, hanem olajban kell kisütni. Igen, tudom, nem túl alakbarát. Megéri viszont néha egy kicsit bűnözni, hisz ennek a technikának a használatával izgalmas textúrája lesz kenyerünknek, kívül ropogós ostyaszerű, belül pedig puha és omlós rétegek várnak ránk.

Legfrissebb tartalom mindig az instán--> @hellocurryhun

Valójában egy indiai fűszeres babfőzelékről beszélünk, nevezhetjük bab currynek vagy masalának is. Indiában a hüvelyesekből készült ételeket dalnak nevezik. A fekete és barna lencséből készült fogást dal makhaninak, a vörös lencséből készültet masoor dalnak,  csicseriborsóból készültet pedig chana dalnak hívják. Közel sincs vége a listának, alapanyagtól, főzési technikától, régiótól is függ az elnevezés. A rajma a vesebabból készült Észak-indiai, punjabi verzió.

Aki már jártasabb az indiai ételek főzésében, nem fog nagy meglepetéssel találkozni, sem technikában, sem ízvilágban. Kezdőknek viszont égbekiáltó a különbség a magyar babfőzelékhez viszonyítva. Nézzük hát!

Na erre hetek óta rá voltam kattanva, csak sajnos elfogyott a csicseriborsó lisztem. A pakórákhoz pedig az kell. Meg rizsliszt, attól is lesz igazán ropogós. Meg természetesen a rengeteg az egészségre jótékony hatással bíró fűszer. Mert nem indiai az indiai fűszerek nélkül:-) Paradicsom csatnit készítettem hozzá. Remek párosítás. Nem is eresztem bő lére a mondanivalómat, jöjjön a recept!

Legfrissebb tartalom mindig az instán--> @hellocurryhun

Kollégáimmal pénteken az extrán kiemelkedő munkakedv közepette a csatnikról beszélgettünk és fel is merült egy általános tévhit, miszerint minden csatni édes és csípős. A csatnik nagy része édes, de vannak sós verziók is. Ilyen pl. a zöld csatni vagy ez a paradicsom csatni. Ebben a csatniban is van cukor, de nem annyi, hogy édes legyen, éppen csak annyi, hogy a paradicsom savasságát meglágyítsa. Természetesen fűszer hegyekkel:-)

Facebook oldalamon volt egy kis szavazás, hogy vegetáriánus vagy húsétel legyen a következő recept. A húsos nyert:-) Már menet közben felgyulladt a villanykörte, hogy csirke tekercset fogok csinálni. Nagyon mutatós, izgalmas, finom és ezer módon variálható, mint pl. a tortilla tekercsek. Van azonban egy csavar benne. A csapáti egyik oldalára omlettet kell sütni és arra kell felhalmozni a tölteléket. Na ugye így még érdekesebb:-) Sőt, olyan fűszerek vannak benne, amit nagy áruházak polcain be tudtok szerezni (kivétel a chat masala, de azt elhagyhatjátok). A csípősségét a zöld csatni és az uborka hűti le. Nehéz abbahagyni.

Eredendően Kalkuttában készítették, majd évek alatt lett népszerű egész Indiában. Tipikus street food, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehet otthon is elkészíteni. Van persze nem húsos, hanem zöldséges vagy házi sajtos (paneer) változata is. Erre is sort fogok keríteni.

Biztosan sokan hallottatok már a vörös lencse levesről. Beleszórjuk a curryport és kész. No, ez nem az:-) Azt már néhányszor leírtam, hogy a sárga currypor az nem egy fűszer. Az egy fűszerkeverék. És Indiában nem azzal főznek. A currypor a briteknél lett népszerű, miután gyarmatosításuk és utazásaik során megkedvelték az indiai ízeket és ezzel próbálták otthonukba varázsolni a megismert ételeket. Valójában az indiai ételek nem egy fűszerkeverék hozzáadásával készülnek. Évezredek óta mindennek megvan a maga rendje, sorrendje, ideje. Elsőre mindig bonyolultnak tűnik. Ez természetes, hisz nem a saját megszokott konyhánk. De aki már főzött párszor, az tudja, hogy gyorsan hozzá lehet szokni, meg lehet tanulni. Nem ördöngősség. És mi az amit néhány főzés után meg lehet még tanulni? Hát az, hogy sokkal teljesebb az íze minden ételnek, ha az ősi methódus szerint főzzük. 

És akkor a vörös lencse. Indiában a hüvelyeseket és a belőlük készült ételeket nevezik dalnak. Felsorolhatatlan, hogy hányféle dal létezik. A lakosság egy nagyobb része vegetáriánus, számukra elengedhetetlenül fontos a fehérje bevitel. A hüvelyesek, köztük a vörös lencse fantasztikus fehérje forrás. Mivel nem tartalmaz telítetlen zsírt, ezért a szív-és érrendszeri betegséggel élők is bátran fogyaszthatják. Bőséges lassan felszívódó szénhidrátforrás, így cukorbetegek is besuvaszthatják mindennapjaikba, persze csak mértékkel. Ásványi anyagokban is gazdag (kálium, cink, vas, kalcium, foszfor, stb.) A-vitamin tartalma is jelentős és akkor még nem is beszéltünk rosttartalmáról, ami az egészséges emésztőrendszer alapja. Most már az ideológiánk megvan, hogy miért fogyasszuk, nézzük hát az egyik elkészítési módot:-)

És itt jut eszembe, hogy az első leves a blogon...ezen most én is meglepődtem. 

Élményfőzés workshopom infói --> indiai élményfőzés

Nagy céklaimádók vagyunk minden formában. A klasszikus céklasalátától kezdve a nem klasszikus céklasalátán és levesen keresztül egész az indiai verziókig. Ez a céklás rizs gyakorlatilag egy egytálétel, magában is kitűnően megállja a helyét. Mondjuk egy uborka raitával kiegészítve még pöpecebb. De aki igényli, ehet mellé egy szelet húst is, ha úgy esik jól. Én most egy kis kalóriafigyeléses időszakban vagyok egészségügyi okokból (is), emiatt kiszámoltam, hogy mit kóstál egy adag és a recept végén fel is tüntetem a fontosabb infókat, már csak azért is, hogy ha legközelebb főzök, ne kelljen újra kiszámolni, legyen dokumentálva:-)

Karácsonykor felhalmozódik nálam a sok tojásfehérje. Én mindig lefagyasztom és ráírom a dobozra, hogy épp hány darab van benne + a dátumot. Fél évig tárolható a tojásfehérje fagyasztással. Ha még keletkezik néhány feleslegesnek mondható fehérje, azt is ráteszem és jelzem a dobozon. Később tökéletes lesz pavlovához vagy ehhez a szuper gyorsan és egyszerűen elkészíthető püspökkenyérhez. Hagyománynak mondható nálunk, hogy Szilveszterre püspökkenyeret sütök. Idén 16 tojásfehérjéből abszolváltam:-D

A karácsony részben a hagyományoktól és az azok által teremtett meghittségtől olyan szép. Mióta az eszemet tudom, minden évben készít édesanyám borlevest Szenteste. Amit mi nem eszünk, hanem kis csészékben iszunk (persze felnőtt korunktól:-). Mivel el sem tudom képzelni enélkül a karácsonyt, egyértelmű volt, hogy viszem tovább a hagyományt. Íme hát kiscsaládunk hagyományos borleves receptje.

Kezdjük a helyi időjárás jelentéssel: esett a hó és hideg van. Egy hosszú sétából vagy hógolyócsatából hazatérve tök jól esik egy melegítő ital. Lehet ez forralt bor is, mi tagadás, de nem mindig az alkoholos ital a megoldás. Hoztam egy az egész világon óriási népszerűségnek örvendő indiai tea receptet. A benne lévő gyömbérnek és fűszereknek hála gyulladáscsökkentő hatása van, segíti az emésztést, felmelegít, élénkít, kíváló megfázás esetén is, segíti a gyorsabb gyógyulást, karbantartja az inzulin háztartást (persze csak ha nem visszük túlzásba a cukrozást). A fekete tea antioxidáns, szíverősítő. Elkészítése háztartásonként eltérő, mindenki esküszik a saját receptjére:-)

A joghurt-padlizsán kombinációt több nemzeti konyha használja. És milyen jól teszik. Gondoljunk csak a török padlizsánsalátára szezámkrémmel. Imádom. A joghurt fanyarsága remekül illik a padlizsán egyedi ízéhez, főleg egy ütős fűszerezéssel. Mutatom is az indiai verziót.

Végre végre pár nap szabadság!!! Ugyan így is reggel korán kell felkelni, mert a gyerekeknek suli, de ez nem baj, sőt. Nem megy el az egész nap a későn keléssel. És akkor az első szabad reggelt meg is koronáztam egy kiadós reggelivel. A konyhában ott figyelt egy szottyos banán, erre lett kitalálva.

Na és akkor egy kis útmutató. A kela malpuát reggelire és desszertnek is fogyaszthatjuk, népszerű édesség a Diwali, azaz a fény ünnepén. Indiában brutál édesen készítik, nekem az már túlzás és emiatt én nem is voltam most hű a hagyományos recepthez, sokkal sokkal kevesebb cukrot tettem bele. 

Ebből a mennyiségből 12 db kb. 5 cm átmérőjű palacsinta jön ki. 

Nemrég láttam egy videót a neten, hogy hogyan mossák liszttel szép fehérre a nem legfrissebb, apró csiperke gombát. A trükköt elraktároztam fejben, hátha kell valamikor. Nagyon hamar eljött az idő, ugyanis vettem fél kg apró csiperkét, majd ügyesen lebetegedtem és nem nyúltam hozzá 4 napig. Igen, pont úgy nézett ki, ahogy gondoljátok...nem hófehér, koszos, de azért ez még jó egy levesre:-) Ki is próbáltam a "trükköt", hogy ne kelljen szemenként kezelnem. 

Gyönyörű kerek sörretket vettem a piacon. Imádjuk vékonyra szeletelve, enyhén megsózva a reggelihez. Ez a fajta retek nem annyira karakteres ízű, mint a fekete retek. Érdemes  más elkészítési módokat is kipróbálni, főleg, ha valami újra vágyunk. Ezért elővettem egy indiai reteksaláta receptet. Hihetetlen színe lesz és ezek az aromák. Fogyasztható magában, grillételekhez, reggelikhez, sültekhez.