A mungóbab egyre ismertebb hazánkban is. Szuperfood, bár lassan már mi nem az?:-) Tele vitaminnal, ásványi anyagokkal, vassal, magnéziummal. Remek fehérje forrás, alacsony szénhidráttartalom, sokrétű felhasználás. Még lisztet is készítenek belőle és csíráztatni is lehet. Ázsiában őshonos, a keleti konyha kedvelt alapanyaga, néhány évtizede hazánkban is termesztik és fogyasztják, bár még elenyésző a népszerűsége. De ha valaki megismeri, általában rendszeresen visszatér hozzá.

Én most egy Indiában népszerű zöldségfasírtot készítettem belőle, amit ott vadának hívnak. Röviden a recept: áztatás, darálás, fűszerezés, sütés.

Legfrissebb tartalom mindig az instán--> @hello_curry és a facebookon--> Helló Curry

Ha tetszett a receptem, köszönöm, ha megosztod. Ha el is készíted, használd a #hellocurryhun hashtaget :-)

Hozzávalók:

25 dkg mungóbab

1 nagy fej hagyma

1 zöld chili

3-4 cm-es gyömbérdarab

10 curry levél (elhagyható, még szárított verzióban is kevés helyen kapható, de ha van, dobjuk bele)

2 evőkanálnyi friss koriander levél

2 teáskanál őrölt római kömény

néhány evőkanál csicseriborsóliszt / rizsliszt vagy fehér liszt

só

olaj a sütéshez

A mungóbabot áztatni kell. Vízben átmossuk, majd bő vízben egy éjszakára beáztatjuk (minimum 5-6 órára). Másnap leszűrjük és aprítógépbe tesszük (akár több részletben is) és szinte krémesre daráljuk. Lesznek benne darabkák is, de az úgy jó. Ha nagyon száraznak érezzük, nem tud egy része pépesedni, kevés vizet tegyünk hozzá.  Amikor kész, öntsük egy tálba, amiben majd egybegyúrjuk. Most a megpucolt hagymát, chilit, és gyömbért tegyük az aprítóba. Mehet mellé a curry levél, ha van. A gyömbért én fel szoktam szeletelni akkor is, ha aprítóba teszem. Ugyanis ha már gyengébb az aprító kése, akkor az erősebb szálakkal nem birkózik meg. Ezt a kombót is felaprítom. A végén hozzáadom a  koriander levelet és még egy pár másodpercet aprítom. A koriander levélnek nem kell nagyon aprónak lennie. Ez az egyveleg mehet rá a mungóbab pépre. Tetejére szórom a római köményt és a sót ízlés szerint (1 teáskanál legalább kelleni fog). alaposan átkeverem.

Felteszem egy magasabb falú serpenyőben, közepes lángon az olajat melegedni. Legalább 2 hüvelykujjnyi olajmagasság legyen. A fasírtunkban a só hatására is a hagyma és a gyömbér levet fog ereszteni. Ezért ha szükséges, néhány evőkanál csicseriborsó liszttel (vagy más liszttel) kicsit sűrítek rajta. Semmiféleképpen se legyen kemény, lágy legyen, csak ne folyjon szét, mint a palacsinta tészta. Kicsit a lágysága miatt nehezebb lesz formázni, de ha megsütjük, akkor így nem egy betonkemény valamit kapunk.

Felforrt az olaj, benedvesítem a tenyerem, egy nagyobb diónyi adagot a tenyerembe teszek, először óvatosan labdát formázok belőle, aztán lelapítom olyan 1,5 cm-esre és ha még van hozzá lelkesedésem, a közepébe megpróbálok lyukat varázsolni. Ha nem megy, nem erőltetem. Óvatosan beleengedem az olajba. Általános olajszabály, ha túl hideg az olaj, megszívja magát a fasírt, ha túl forró, hirtelen megég a külseje és belül nyers marad. Mindkét oldalát aranybarnára sütöm. Így teszek az összessel. Nagy serpenyőben általában 4-5 db-ot sütök egyszerre. A végén lecsöpögtetve papírszalvétára kiszedem, hogy a maradék olajat felszedje. 

Csatnival, raitával vagy akár friss zöldségekkel tálalom. 

Izgalmas zöld színű lesz a belseje, a gyerekek azt mondták, hogy erősen hajaz a zöldborsóra.

Jó étvágyat!